Newton 1.§ (1) Minden test nyugalomban van mindaddig, amíg környezete ennek megváltoztatására nem kényszeríti.
(2) Minden test egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, amíg környezete ennek megváltoztatására nem kényszeríti.
Tehát a test legszívesebben azt folytatná, amit éppen csinál. Mert egy lusta dög, bár szebben hangzik, hogy tehetetlen. Hogy mennyire egy tunya ez a test, azt mutatja meg a tömeg.
A külső hatás pedig valamilyen erőhatás lesz (légellenállás, súrlódás, falnak ütközés, mágnes, húsdaráló).

Per pillanat minket csak az (1) érdekel. Az erőhatás megvolt (megrántottam). De akkor nézzük, mit idéz elő az erő. Itt jön képbe a 2.§, amit most egyszerűsítsünk úgy, hogy erő = tömeg X gyorsulás. [Jenőke, ne firkáld már a padot! Tán unod az órát?] Ha ugyanakkora erőt fejtünk ki két különböző tömegű testre (tégla-madzag, wc papír guriga – wc papír szelet), akkor a kisebb tömegűt nagyobb gyorsulásra tudjuk bírni. [Jenőke, hozd ki az ellenőrződet! A többiek meg maradjanak csendben, mert röpdolgozat! Így nem lehet tanítani!] Ha lassan húzzuk a téglát / wc papírt, van idejük elmozdulni, innentől kezdve pedig már csak ahhoz kell erő, hogy az őket lassító súrlódási erőt leküzdjük (lásd 1. § (2)). Ha viszont hirtelen rántjuk meg, akkor a téglának / wc papír gurigának nincs ideje feladnia tehetetlenségét és elmozdulnia, hiszen a madzag / papírszelet elmozdulásához (gyorsításához) és leszakításához még mindig kisebb erő kellett, mint az egész rendszer tehetetlenségének leküzdéséhez. [Oké, vegyetek elő egy lapot, A csoport, B csoport. Mondom a kérdéseket. Nincs de! [...] Adjátok be. És akkor folytatnám. Jenőke, kizvarlak!]

Ez az egész pedig súlytalanság állapotában is ugyanígy, hiszen ez a tömegtől (tehetetlenségtől) függ, és nem a súlytól.

A papírszelet kirántása a súly alól (fémdarab vagy bögre) egy kicsit más. Képzeljétek el [Isten ments, hogy megcsináljuk! Ez tanóra gyerekek, nem játszóház. Nem vihog! Jenőke, kifelé. Te a folyosón várod meg az óra végét!], hogy lassan húzzuk a papírt rajta a bögrével: az egész elcsúszik. Ha hirtelen megrántjuk, akkor viszont a bögre helyben marad, a papír viszont kicsusszan alóla. Mi mozgatja a papírt? Hát az az oldalirányú erőhatás, amit a kezemmel – gondolatban – kifejtek. És a bögrét? Az a tapadási súrlódási erő, ami a bögre és a papírlap között hat. [Ne pakoljatok, ez még csak jelzőcsengő volt. Ha kell, egész nagyszünetben bennmaradunk. Köszönjétek magatoknak! A jelző különben is a tanárnak szól, nem nektek.] Innentől viszont igen hasonló a wc papíros esethez. Egy gyors rántással inkább le tudjuk győzni a súrlódási erőt, mint a nagy tömegű bögre tehetetlenségét. Az inkább marad nyugalomban, hisz eddig is abban volt. Ezt a kísérletet az űrállomáson már nem fogjátok tudni elképzelni, mert ott nem lép fel a tapadási súrlódás a bögre és a papír között. [Házi feladat a munkafüzet 10. oldaláról a 2, 4, 6, 7, 8 és a 9-es feladat. A büntetés házi Jenőkének meg a 13, 14, és 15-ös. Én meg azt hiszem, elmegyek mobiltelefon értékesítőnek. Amúgy is többet fizetnek, és nem kell ilyen rossz kölykökkel foglalkoznom.]

Na, még szerencse, hogy nem vagyok fizikatanár. Viszont emiatt hibák is becsúszhattak az én levezetésembe is… =)))

Mivel ez az első hozzászólásom itt, először is grat a sorozathoz, már nézem egy ideje.
Említetted a videóban, hogy a wc papírnak nagy a tehetetlensége. Most akkor én megkérdezném, hogy kb mennyi, és miben mérjük?
Másodsorban Newton 1. törvénye így szól: “Minden test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy mező meg nem változtatja.” (wikipedia). A másik test megvan (egészen pontosan a tiéd), és erőhatás is van, a guriga mégis nyugalomban maradt, szóval ez a magyarázat így valahogy nem állja meg a helyét.

Valaki említette, hogy ott van a súrlódás is. Ez már jobb, de ugyanezt – szerintem – egy űrállomáson is el lehetne játszani, akár légüres térben is (max kicsit nagyobb erővel kell rántani.

A valódi magyarázatot – szerintem – inkább a forgómozgás fogalmainál kell keresni. Kezdetben a guriga szögsebessége (kis omega) 0. Ahhoz, hogy a guriga külső felülete elérje azt a sebességet (ezen azt értem, hogy a felület egy pontja mekkora sebességgel mozog), amivel megrántod a gurigát, kell egy bizonyos szöggyorsulás (nagy béta).
béta = delta omega / delta t
Mivel delta omega nagy (0-ról annyira, amennyivel megrántod), és delta t kicsi, ezért béta nagy. Ekkora szöggyorsulás létrehozásához pedig M = Theta * béta forgatónyomaték kell. Theta az ú.n. tehetetlenségi nyomaték (ez lehetne a test tehetetlensége, de ennek semmi köze Newton1-hez). Ez állandó, csak a test tömegétől és sugarától függ. Tehát a rántásnál sokkal nagyobb az M (illetve sokkal nagyobb kellene a perdítéshez), mint a húzásnál. Mivel M = F * r, és r mindkét esetben azonos, ezért tisztán látszik, hogy a rántásnál sokkal nagyobb az erő, amivel a megfogott papír a gurigát “perdíti”. Ezt az erőt pedig a papírnak a megfogott részétől egészen a gurigáig “bírnia kell”, de ez a perforációnál nem teljesül.

Mivel én sem vagyok fizika tanár, nem állítom, hogy ez az utolsó karakterig helyes, de nekem sokkal jobb magyarázatnak tűnik. Egyszer emlékszem a fizika tanárom lerakott az asztalra egy papírt, rá valami fém cuccot, kirántotta a papírt (a fém cucc pedig alig mozdult), majd a jelzőcsengőig terjedő időintervallumban kifejtette, hogy ez nem a Newton1-ben megfogalmazott tehetetlenség, hanem a fent leírthoz hasonló erő-gyorsulás összefüggések miatt van.

@El.Beton.: kiitos