Ha meg kellene írnom a Szertárhoz kapcsolódó legváratlanabb élményeimet, ez a történet egész biztos, hogy kapna egy fejezetet.
Finoman szólva sem volt sok időnk az idén a Múzeumok Éjszakája szervezésére. A feladat akár valami kalandshowba is beillett volna: temérdek egyéb munka mellett nettó néhány nap alatt tartalmas programokkal kellett volna megtölteni a Csodák Palotája epszilon környezetét. A tét: elégedett látogatók hatalmas tömege. Vajon sikerülhet-e versenyzőinknek?
Közel két hete felpakoltam egy kísérletes videót, és vártam, hogy adjatok a jelenségre magyarázatot.
Gigantikus mennyiségű levél jött. Hatvanvalamennyi. Szerencsére nagy része helyes válasz volt. (Elfogadtam azt is, hogy ha nem ugyanazokat az anyagokat írtátok, de a rendelkezésre álló infók alapján ugyanez játszódott volna le.) Igaz, így rengeteg cetlit kellett gyártanom, amiből aztán közjegyző távollétében kihúztam hármat.
Sárosi Szabolcs, Péter Áron és Bottlik Gábor most bizonyára nagyon népszerű lesz a csajok körében, ugyanis magukkal hozhatnak még valakit szeptember 18-án a Csodák Palotája új, közlekedéssel kapcsolatos kiállításának VIP tárlatvezetéssel megspékelt sajtómegnyitójára.
A többiek se csüggedjenek. Egyrészt, mert a Csodák Palotája 19-étől a nagyközönség számára is nyitva lesz végre, másrészt lesznek még játékok a későbbiekben is.
Ja, hogy mi volt a megfejtés?
A lényeg, hogy a palackban levő por szódabikarbóna volt. Ahogy ecetet öntöttem hozzá, szén-dioxid képződött. Ez feszítette meg a palack falát. A szén-dioxid kiszorította a levegőt a palackból, így amikor nátrium-hidroxidot töltöttem bele, és összeráztam, a szén-dioxid reakcióba lépett vele, és nátrium-karbonát keletkezett. Márpedig ha a szén-dioxid már a löttyben van, akkor nem lehet a löttyön kívül is. Tehát ott nincs semmi. Vákuum. Na és ekkor jön a külső légnyomás, ami összeroppantja a palackot. Taram!
Ugyan nem a kérdéses jelenséggel kapcsolatos, de Moróné Tapody Évától is kaptam egy levelet két fényképpel:
"Két nagyon idevágó kép készült, egy kolléga készítette [Kissné Fodor Tímea]. Mivel a Torricelli-kísérletet és a víz forráspontjának nyomásfüggését igazoló kísérletet a Mont Blanc-on is elvégeztük, a maradék vizet a palackba zárva visszahoztuk és így nézett ki lent a palack. Annyira jó! (A palack Medgyes Sándorné Zsóka kezében van, aki több fizikakönyvet is írt)"
Azért valljuk be, a szódabikarbóna-ecet-NaOH kombó olcsóbb és kevésbé fárasztó. =)
A Szertár megnyerte a Goldenblog fődíját. Ezt jórészt nektek is köszönhetem, úgyhogy itt egy kis viszonzás.
Ez a webizód úgy készült, hogy csak simán a palackroppantást akartam csak megcsinálni, de ahhoz kellett valami. Az meg nem volt, úgyhogy előbb elő kellett állítani. Így két kémiai kísérlet került egy videóba…vagyis egy palackba.
A magyarázat, remélem, nem lesz túlságosan nehéz.
Segítségképpen: az első folyadék és a por simán beszerezhető. A második folyadék (amitől összeroppan) már neccesebb…
A leveleket 2009. szeptember 9. éjfélig küldjétek el. Három ember pedig kétfős VIP jegyet kap a Csodák Palotája új – közlekedéssel kapcsolatos – kiállításának sajtómegnyitójára, szeptember 18-án. Így a szerencsések mindenkinél előbb vehetik birtokba a sok új eszközt egy exkluzív tárlatvezetésen (amit én fogok tartani, de pszt).
Az ember néha megfázik. (Ha lehetősége van rá, akkor) sok pihenés és forró tea. Pláne, ha kamilla vagy csipkebogyó.
A kamillatea színe egy egészséges vizeletmintáéra hajaz. Ezt most hagyjuk is inkább. A csipkebogyótea meg olyan semmilyen színű. Mármint a hagyományos sokáigázós-csipkebogyódarabos. A filteres csipkebogyóteát azonban pirosra színezik, mert úgy
– szebb;
– eladhatóbb;
– nekem is van mivel foglalkoznom a Szertárban.
A hangsúly most a tea színén van. Ha megfáztál, igyál, amit akarsz. Előbb-utóbb úgyis helyrejössz. 
A következő adást (2008. március 26.) csak az igazán erős idegzetűeknek ajánlom.
Ui.: Tudom, a hibiszkuszos csipkebogyótea esetében a helyzet bonyolultabb, mint ahogy a videón látható. Majd egyszer azt is kibontom, ami most elmaradt. =)
