Néhány napja felkerült az indexre az a videó, amit a Laborpartival csináltunk. Sajnos azonban nem hiba nélkül.

Már-már klasszikusnak számító kísérlet, hogy csokival vagy sajttal hogyan lehet fénysebességet mérni. Amikor Stöckert Gábor felvetette, hogy megcsinálhatnánk ezt a kísérletet a Laborparti keretében, örömmel belementem. Íme az eredmény:

Na de hol a hiba? Persze, ami mindenkinek szemet szúr, az a hullámhossz-frekvencia felcserélése. (Sokadik próba után élesben véletlenül félrement, nem vettük észre. Amikor meg már észrevettük, késő lett volna újrakezdeni az egészet.) Ami viszont komolyabb, és kevésbé jön át elsőre, arra Tichy-Rács Ádám hívta fel a figyelmem egy emailben:

A mikrohullámú sütőben [...] nem beszélhetünk ilyen egyszerűen a hullámterjedés irányáról és az állóhullámokról. Egyszerre az oldalfalakon, az elő- és hátlapon, a belső alap- és fedőlapon is kioltási helynek kell lennie, ami csak úgy írható le korektül, hogy ferdén haladó hullámok interferenciája eredményezi az álóhullámokat. Ebből következik, hogy a fallal párhuzamosan mért távolságok egy kissé megnőnek – a csőtápvonalban nagyobb a hullámhossz. Természetesen ez csak a fázissebességre igaz, a csoportsebesség, vagyis az energia tápvonal-irányú terjedésének sebessége viszont lecsökken.

A teljes gondolatmenet matemaikai bonyolultsága miatt a Szertárban
bemutatott mérés nem igazán alkalmas a fénysebesség mérésére annak ellenére, hogy meglepően jó eredmény jön ki. Ennek oka, hogy az adott méretek mellett nem túl nagy a hullámterjedés irányszöge a leghosszab oldalélhez képest.

A korrekciót ezúton is köszönöm.

Ui.: Ne feledjétek, a karácsonyi játék beküldési határideje december 17.!